Barbara: Elindultam hátra még kicsit körbenézni, aztán megbotlottam egy kőben és elestem. Miért hittétek azt, hogy megtámadtak? o.O

Olivia: Sok furcsaság történik mostanában, ami a temetőhöz köthető.

Barbara: Az eltűnések?

Olivia: Igen.

Barbara: Az édesanyám is eltűnt. Azért mentem a temetőbe, mert oda készült mielőtt eltűnt.

Olivia: Értem.

Barbara: :/

Nicki: Nyugszik ott családtagod?

Barbara: Igen...

Olivia: Mióta tudod, hogy ott nyugszik a rokonod?

Barbara: Nem tudtam, csak sejtettem.

Olivier: Miből sejtetted? Többen is ott nyugszanak a családodból?

Barbara: Láttam ismerős neveket. Szerintem nyugszanak még ott rokonaim, de van egy olyan érzésem is, hogy a családomé a temető.

Olivier: Miből gondolod?

Barbara: Minden név ismerős volt. Onnan volt ismerős, hogy anyukám kiskoromban rengeteget mesélt a családról, és beugrottak a nevek. Valamennyire...

Olivier: Értem.

Olivia: Uhh, ahogy látom valaki még ébren van otthon. Ég a lámpa. Akkor varázslattal mentek ti be. :D

. . .

Olivia: Anya, Apa! Miért vagytok még fenn?

Katy: Téged vártunk.

Olivia: Tényleg? Miért? o.o :S

Tom: Szeretnék veled beszélni valamiről, ami nem várhat reggelig.

Olivia: Értem... :/

Katy: Szóval...

Olivia: Szóval? Miről lenne szó? :/

Tom: Édesanyád és én, nagyon csalódtunk benned, hogy így leléptél az öcséd születésnapjáról.

Olivia: Ohh... :/

Katy: Édesapád csak a boltba küldött. Erre te eltűnsz... Azt hittük, hogy történt veled valami! Ha reggelig nem érsz haza, hívjuk a rendőrséget!

Olivia: Sajnálom, csak-csak... Fontos dolog jött közbe!

Katy: Mégis mi volt fontosabb, mint az öcséd születésnapja?!

Olivia: Ajj... Azt nem mondhatom el.

Katy: Mi az, hogy nem mondhatod el? o.o A szüleid vagyunk! Nekünk mindent elmondhatsz!

Olivia: Ezt... Ezt nem lehet!

Tom: Fiúról van szó?!

Olivia: NEM!

Katy: Ne merészeld felemelni a hangod kisasszony!

Olivia: Bocsánat, nem akartam... :/

Tom: Jól van. Mindegy hagyjuk az egészet! Az a lényeg, hogy hazaértél épségben. Most menj fel aludni!

Khm...

olivia: Ajj... megbízhatatlannak tartanak! :/ Borzalmas, hogy nem mondhatom el nekik a képességem... :/

Nicki: Na végre!

Olivier: Mit csináltál eddig?

Olivia: Anyáék voltak ébren, és egy kicsit elbeszélgettünk.

Nicki: Arról, hogy elmentél?

Olivia: Igen. Áhh, borzalmas, hogy nem mondhatok el nekik semmit! :(

Olivier: Hidd el! Egyszer majd megértik! :)

Olivia: Remélem... :/

Olivia: Na, mondjátok mi történt ameddig nem voltam.

Olivier: Barbara mondta, hogy azért hallott fura hangokat a temetőben.

Olivia: Milyen fura hangokat?

Barbara: Mintha valaki mászkálna. Ezért is mentem körülnézni.

Olivia: Értem.

Barbara: Hali, de ti tudjátok, a temető titkát?

Olivier: Temető titkát? : DDDDDDDDDDDDDD

Barbara: Hát, idézőjelbe titkát. ><

Olivia: Nem tudjuk. Milyen titok?

Barbara: Mikor hátramentem, az épület oldalán volt egy írás. A címe az volt, hogy a Temető Titka.

Olivia: Mit írt?

Barbara: Sajnos nem tudom. Épp akkor botlottam meg, amikor elakartam olvasni.

Olivia: Akkor holnap vissza kell mennünk. Megtudnád majd mutatni hol volt?

Barbara: Természetesen! :)

OLIVIA! OLIVIA! GYERE KÉRLEK LE!

Olivia: Mit akarnak megint anyáék?

Nicki: Menj és tudd meg. :D

Olivia: Az lesz. Na, mindjárt jövök. Sietek! Vagyis... Megpróbálok sietni! ><

Olivia: Anya? Apa? Hol vagytok?

Olivia: De hallottam, hogy szóltak... A többiek is hallották. Nem értem...

Trr...

Olivia: Mi volt ez? O_O

. . .

. . .

. . .

Olivia: Uhh, fejem... Szédülök. Mi történik... ?!

. . .

Olivia: Hm... Tökéletesen érzem már magam! ;) Na, vissza megyek azokhoz ott fenn.

Olivia: Csáááááááá! : DDDD Mi a pálya?!

Olivier: Öhm... mi lenne?

Nicki: Mit akartak a szüleid?

Olivia: Az ősök? Semmit. Ott sem voltak. Tuti csak szívattak, mert meglógtam arról a borzalmas buliról. -.-

Olivier: Olivia, jól érzed magad? O_O