Barbara: Miért vagy ilyen szótlan egész úton?

Effy: Hm... -.-

Barbara: Rendben, akkor ne beszélgessünk.

Effy: Anya, tudod nagyon jól, hogy mi a véleményem a költözésről. Kérlek, ne beszéljünk most. Kösz!

Barbara: Értem, akkor ne beszélgessünk, de hallgass meg.

Effy: -.-"

Barbara: Szóval, igen, tudom, hogy mit gondolsz a költözésről, és hidd el, ugyanezt gondolom én is. Szívem szerint én sem költöztem volna el, de sajnos muszáj volt.

Effy: Jaa, muszáj. Semmi sem muszáj.

Barbara: Szeretnék neked biztonságot nyújtani, és jó hátteret. Ez ott már nem ment volna.

Effy: Soha sehol nem ment volna... -.-

Barbara: Megértem, hogy már így reagálsz a folyamatos költözésekre, hiszen három évnél többet, sehol sem töltöttünk, de...

Effy: DE?! Anya, elég! Inkább menjünk be, ahogy látom megérkeztünk.

Barbara: Gyere.

Barbara: Na, hogy tetszik?

Effy: Fantasztikus.

Barbara: Jó, feladom. Unom a flegmaságod.

Effy: Köszönöm! -.-

Effy: Nagyon szép hely ez, mondhatom.

Barbara: Ez a belváros. Sokra ne számíts...

Effy: Még hány emeletet kell megmászni?! -.-"

Barbara: Nyughass, itt vagyunk!

Effy: Végre!

Barbara: Íme!

Effy: Hol a szobám? -.-

Barbara: Na, most volt elég...

Barbara: ...ide figyelj! Tudom, hogy tini vagy, tudom, hogy ez a sok változás hatalmas teher neked, de kérlek! Próbáld meg elfogadni! Neked akarok csak jót, csak neked! Ha találtam volna ott munkát, ott maradtunk volna, de sajnos nem találtam. Szeretném ha olyan életed lenne, ahol nem azon kell aggódnod minden nap, hogy mit hoz a holnap...

Effy: ...

Barbara: Érted?

Effy: Hol a szobám?

Barbara: Az emeleten a belső szoba.

Effy: Köszi!

Barbara: Egyébként a te szobádat berendeztem. Remélem tetszeni fog.

Effy: Azta. : |||

Effy: Anya elég szép munkát végzett. Ez eszméletlen jó! o_o Mibe kerülhetett ez... ? ://

Este

Effy: Anya!

Barbara: Igen kicsim?

Effy: Beszélhetnénk?

Barbara: Persze! Mit szeretnél? :)

Effy: Bocsánatot kérni.

Barbara: Jajj kicsim! Nincs miért!

Effy: De, van!

Barbara: Ne álldogálj ott. Hozd ide azt a dobozt.

Effy: Anya, figyelj... sajnálom, hogy ilyen hálátlan voltam. Egyszerűen csak tudod, hogy milyen vagyok. Tudod, hogy mennyire nehezen barátkozom. Az előző helyen is, több évbe telt mire valakivel is jóba lettem... erre, elköltöztünk.

Barbara: Értem kislányom és sajnálom.

Effy: Neked nincs miért sajnálkoznod. Te csak nekem akarsz jót és ezért hálás vagyok nagyon, még ha nem is látszik.

Barbara: Tudom én. Ismerlek. :)

Effy: Tudod, hogy olyan barátokra vágyom, akik hasonlóak mint én. Tudod, hogy a tánc, a művészetek a mindenem, de... senki nincs ilyen.

Barbara: Biztosan van! Ez itt Bellavára, itt minden simfajtából találsz. :DD

Effy: Hehe. :)

Barbara: Kicsim. Egy csodálatos, tehetséges lány vagy!

Effy: Anya...

Barbara: Ezt nem csak azért mondom, mert a lányom vagy, hanem mert tényleg ez vagy. Minden ismerősöm is ezt mondta.

Effy: (:

Barbara: Biztos vagyok benne, hogy itt, Bellavára Lagúnában fogod életed legnagyobb kalandjait átélni. :)

Effy: Anya, eddig mindenhol ezt mondtad... :')

Barbara: Egyszer csak beválik. ;)

Effy: Anyaaaaaaaaaaa. :DDDDDDDDDDD

Barbara: Na, gyere ide!