Tony: Milyen csönd van...

Tony: Azta! Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen bejutok. Azt hittem jobban vigyáznak a házra. Úgy látszik tévedtem, de nem is baj! :D

Tony: Ahh, azért jó lenne, ha az is ilyen könnyen menne, hogy megtaláljuk Nikyt, majd elhúzunk innen!

Ccs...

Tony: Na, ennek nem dőlök már be! Tudom, hogy nem igazi... ><

Trcs...

Tony: Na most baj van! Jön valaki! Nyomáás... Oda!!

Tony: Na, vajon most miben mesterkednek?

Agnes: Zárd be őket a könyvespolc mögé. Oda, ahova a nőt is zártad.

Anabell: Zártuk...

Agnes: Mi az, hogy zártuk?! Te zártad be, én csak megkértelek. Tiltakozhattál is volna, mondjuk akkor bajban lettél volna, szóval jól tetted, hogy megtetted. ;D

Anabell: Kacckacc! Nagyon vicces!

Agnes: Ne feleselj! Inkább csináld, amit mondok!

Anabell: Nem lenne egyszerűbb elengedni mindenkit?

Agnes: NEM! Szó sem lehet róla!

Anabell: Miért?

Agnes: Biztos vagyok benne, hogy tudják hol van, amit keresünk.

Anabell: Én meg biztos vagyok benne, hogy nem.

Agnes: Nem érdekel a véleményed. Tartsd meg magadnak! Senkit nem érdekel!

Agnes: Jaa, és ezt is takarítsd fel, és elég legyen ezekből a mű dolgokból. Nem is értem, hogy hogyan tudnak ettől megijedni. A vak is látja, hogy nem igazi!

Anabell: Rendben.

Agnes: Siess!

Anabell: Persze, mindent mindig én.

Anabell: Szerencsétleneknek meg tűrni kell ezt. Nem tehetnek semmiről. Csak az anyjukat akarták látni...

Tony: Könyvespolc, könyvespolc. Hol van itt könyvespolc? Valahogy követnem kéne.

Eközben

Lewis: Remek... Megint csapdában.

Kelly: Ez van. Már kezdem megszokni.

Lewis: Nekem már elegem van.

Kelly: Hidd el, nekem is!

Lewis: Na! Mit akarsz te itt?!

Kelly: Takarodjon innen!

Anabell: Kérlek, hallgassatok meg!

Lewis: Miért hallgatnánk meg?! Csak rosszat tettek eddig!

Anabell: Kérlek! Segíteni akarok!

Kelly: Rendben, mondja!

Lewis: Kelly!!

Kelly: Hallgassuk meg! Abból semmi baj nem lesz.

Lewis: Remélem. Na mondja!

Anabell: Először is. Sajnálom amit tettem, nagyon bánom!

Lewis: Ne jöjjön most ilyen nyálas szövegekkel, hogy jaj bánom ezt meg azt! Nem érdekel!! Csak ennyit akart vagy van más?!!

Kelly: Lewis! Nyugi!

Anabell: Kijuttathatlak innen titeket, csak tegyétek azt amit mondok.

Kelly: Rendben, mondja.

Anabell: Agnes most arra kért engem, hogy zárjalak be titeket a könyvespolc mögé. Ott van édesanyád is.

Kelly: Anya?! Menjünk!!!

Anabell: Várj! Had mondjam végig. Akkor be kell zárnom titeket, de éjfélkor elmegyek értetek, és kiviszlek innen. Ígérem!

Lewis: Tony? Ashley? Mark?

Anabell: Az emelten egy lány és egy fiú van. Nekik is elmondom ezt. Ígérem. A harmadik tinit, meg megkeresem, és igyekszem őt is tájékoztatni, de nem tudom, hogy megtalálom e, de igyekszem!

Kelly: Rendben.

Anabell: Akkor benne vagytok?

Lewis: A többieknek mit mond?

Anabell: Mivel ők kitudnak szökni simán, csak ki kell nyitni az ajtót, ezért miután tájékoztattam őket, nyitva hagyom az ajtót, és akkor halkan kitudnak sétálni.

Lewis: Értem.

Anabell: Akkor, mit mondtok?

Kelly: Én benne vagyok.

Lewis: Rendben. Én is.

Anabell: Akkor most gyertek!

Anabell: Gyertek!

Kelly: Mi ez a sok cucc?

Anabell: Agnes hozta ide. Nem tudom, hogy minek neki.

Kelly: Értem.

Anabell: Erre!

Kelly: ANYA? ANYAAA!!!!!!

Anabell: Várj kinyitom!

Kelly: Áhh!!! Anyaaa!

Niky: Kelly! Istenem, de aggódtam értetek! Ááh!

Kelly: Annyira szeretlek, és annyira hiányoztál!

Niky: Te is nekem, de Ashley?

Kelly: Éjfélkor ő is velünk lesz már!

Niky: Ohh, szóval jólvan! Köszönööm!!

Kelly: Nagyon sokat változtál anya! De ááh, nem számít! Annyira örülök, hogy újra látlak!

Niky: Szeretlek!

Kelly: Szeretlek!