139. Rész
. . .
. . .
Ashley: Mark, én kezdek megőrülni. Ki kell innen jutnunk, meg kell találni mindenkit, és elhúzni innen!
Mark: Nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb megoldás.
Ashley: Akkor mégis mit csináljunk? Üljünk itt, és várjunk a csodára?
Mark: Nem. Abban egyetértek, hogy ki kell jutnunk, és meg kell találnunk mindenkit, de abban nem, hogy utána menjünk el innen. Derítsünk ki mindent. Azt hittem eddig, hogy te is így gondolod ezt a helyzetet.
Ashley: Több napja nem is ettünk... korog a gyomrom! Kopog a szemem az éhségtől!
Mark: Ezzel nem vagy egyedül.
Ashley: Őszintén, gőzöm sincs, hogy mi legyen. Ilyen helyzetben még nem voltam, hogy nincs egy tervem sem. Hiába gondolkodok, nem jut eszembe semmi! Semmi!
Mark: Nekem van egy egyszerű tervem.
Ashley: Egyszerű? o.O
Mark: Kijutunk innen, megkeressük a többieket, majd együtt kiderítünk mindent!
Ashley: De egyébként is, mit akarunk kideríteni? Azért csinálják, hogy mindenkit elijesszenek innen.
Mark: Akkor, elérjük, hogy fejezzék be.
Ashley: Azt mégis, hogy szándékozod elérni? Meg az biztos, hogy nem lesz egyszerű...
Mark: Hm... Még nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy együtt kiagyalunk majd valamit.
Ashley: Remélem.
Mark: Na gyere ide! :)
Eközben
Agnes: Te meg mégis mit művelsz? Bárki megláthat!
Anabell: Sajnálom, de már nagyon zavart ez a rengeteg lehullott levél a kertben.
Agnes: Engem nagyon nem érdekel, hogy téged mi zavar, és mi nem! Nyomás be a házba! Ezzel a rend- és tisztaságmániáddal tönkreteheted a tervem!
Anabell: Mi a terved?
Agnes: Egyszer már elmondtam, többször nem fogom elismételni, és most nyomás be a házba!
Anabell: Rendben...
Agnes: Még mindig itt vagy?!
Anabell: IGEN, és te mégis miért nem mész be a házba?! Miért vagy kinn mindig? Bocsánat, szinte mindig... ?!
Agnes: Én tudok feltűnésmentesem kinn lenni, de te nem!
Anabell: Persze...
Agnes: Befelé!
Tony: Mi a... ?
Tony: Ezek aztán tudnak üvölteni... Csoda, hogy nem jön ide az egész szomszédság. Ahhoz képest, hogy arról vitáznak, ahogy hallom, hogy valaki észreveszi őket.
. . .
Tony: Jajj ne! Már csak ez az eső hiányzott.
Kelly: Ashley, Ashley!
Lewis: Jól érzed magad?
Kelly: Nem! Nem érzem jól magam! El akarok innen menni!
Lewis: Ezzel nem vagy egyedül...
Kelly: ÁÁhhh, sajnálom. Nagyon hisztis vagyok, tudom.
Lewis: Nyugodj meg. :) Most menjünk, és nézzünk körül.
Agnes: Héj! Ti meg?! Anabell! Kapd el őket!
Anabell: De...
Agnes: MOST!
. . .
. . .
|