|
134. Rész
...
Agnes: Siess már Anabell!
Anabell: Megyek már, nyughass!
Agnes: Na, mi legyen a látogatóinkkal?
Anabell: Engedjük el őket.
Agnes: Tessék? Nem, szó sem lehet róla!
Anabell: De mégis miért? Mit ártottak ők nekünk?
Agnes: Sokat! A soknál is többet!
Anabell: Például?
Agnes: Őőő... nem! Akkor sem engedhetjük el őket! Nem fogok félelemben élni.
Anabell: Félelemben? Mi? Mi miért élnénk félelemben? Ők azok, akik ha felébrednek, akkor félelemben lesznek!
Agnes: Kifecseghetik, hogy itt élünk... nem szabad senkinek megtudnia, hogy itt vagyunk.
Anabell: De...
Agnes: Semmi de!
Az emeleten
...
Ashley: Mmm... áá, a fejem, de sajog. Áuu...
Kelly: Mm... nem vagy vele egyedül.
Ashley: Mi történt?
Kelly: Nem tudom, de próbáljunk meg felkelni!
Pár perc elteltével
Mark: De mégis mi folyik itt?
Tony: Mi sem tudjuk! Istenem! Nyugalom már!
Mark: Jól vagyok, egyszerűen csak félek. Láttátok ti is annak a nőnek... vagy élőlénynek, szörnynek az arcát, tekintetét.
Lewis: Igen, láttuk, de mi már kezdjük megszokni.
Mark: Mivan?
Lewis: Hosszú, és már biztos meséltük... o.O
Mark: Áhh, nem érdekel! Csak jussunk ki innen!
Lewis: Igen, ebben egyetértünk, de szépen kérlek. Ne mutasd ki, hogy félsz. Mi is félünk, de megtanultunk elrejteni.
Mark: Rendben.
Ashley: Ott az ajtó. Megnézem nyitva van-e.
Mark: Biztos, hogy nincsen. Annyi eszük biztos volt, hogy nem hagyták nyitva. >_<
Ashley: Remélem, hogy nem volt annyi.
Ashley: De volt...
Mark: Nyitva?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
