109. Rész
Ashley: Na inkább lefekszem aludni, mielőtt újabb képzelgéseim lennének. Úgy is már késő van... =/
Ashley: Na így jó is lesz. Na most nyomás zuhanyozni.
Ashley: Remélem van még melegvíz. Most semmi kedvem hideg vízbe zuhanyozni.
Sccc...
Ashley: Istenem! Mi van ezzel a házzal? Megátkozták?? Nagyon jókor tud elmenni az áram... : / Uhh... de csend van.
Drr...
Ashley: Mivoltez? O.o Najóó azt hiszem kezdek megőrülni =/
Ashley: Nem vagyok félős annyira, de most... lekéne mennem a földszintre.
Ashley: Hm?! Az meg mi? Ohh :D megkönnyebülés :D Csak egy könyv esett le a polcról. Húú... szerencse! :D
Ashley: Azt hiszem túl nagy a képzelő erőm. Ha a képzeletem egy nyitott könyv lenne... aztaa.. az emberek egésznap röhögnének, hogy mennyi mindent beképzelek magamnak.
Ashley: De azért az árammal lehetne már valamit csinálni... =/ Na mindegy azért megpróbálok sötétbe lezuhanyozni.
Drr...
Ashley: Jézusom O_O
Ashley: Najóó... ez már nem lehet véletlen. Vagy... akárki is csinálja most már elég!!
Jajj, de buta vagyok. Nincs is itt senki! Biztos csak a huzat miatt esik le... =/ De vajon milyen könyv lehet? :O
Ashley: Kicsit belelapozgatok. Hamár így szeret ez a könyv polcokról leesni... =/
Ashley: Aztamindenit O.O
Ashley: Ebbe a könyvbe a ház régi lakóiról írnak. Azta... ilyen régi ez a ház?! O.o
Jézusom O.O Ezt a nőt, és a gyereket láttam... húúú.. még a hideg is kiráz :|
Ashley: Húú... jó nagy család élt itt. Pedig nem is olyan nagy hely ez. Hm.. valaki még ma is él. Még képek is vannak róluk.
Kár, hogy elérhetőség nincs >_< Egyszer beszélni kéne egy ilyen emberrel. De hogyan? =/
Ashely: Ez a fiú. Mike. Még mindig él. Nincs ideírva, hogy nem élne már... és 1985-be született. Ahogy látom ennek a Mikenak van egy lánya... de olyan furán van odakötve, vagy, hogy is mondjam ezt. Lehetséges, hogy csak örökbefogadta. Ez durva...
Ashley: Azt hiszem inkább mégis itt maradok, és kicsit szaglászok...
|