4. Rész
Emily: Ha?Hm? Holvagyok?
Joanie: Ó. Csakhogy felkeltél. Hogy aludtál?
Emily: Jól. Aszthiszem. De te kivagy? És hogy kerülök ide? De a legfontosabb: Én ki vagyok??
Joanie: Tegnap ájultan feküdtél az utcán,úgyhogy hazahosztalak. Én pedig Joanie.
Emily: Értem. Vagyis nem. De semmire sem emlékszem...
Joanie: Majd elciszlek az orvoshoz. De most megmutatom a várost.
Emily: Öm...Rendben
Emily: Most hova megyünk?
Joanie: A környékre...
Emily: Aha. De oda hogy jutunk el. Gyalog?
Joanie: Uh...Hát ez tényleg súlyos. Most éppen taxizunk. Tudod mi az?
Emily: Nem...
Joanie: Jajj. Na akkor majd elmegyünk az orvoshoz,de előbb irány a tengerpart.
Emily: A mi??
Joanie: Nemszámot...
TENGERPARTON
Joanie: Na. Ideértünk.
Emily: Aha...Biztos...
Joanie: Na ebből elég...Gyere. Megyünk a dokihoz
Emily: Hogy hova??
Joanie: Csak gyere!
Emily: Rendben...
-A taxi éppen Emily háza mellet ment el-
Emily: Nagyon ismerős ez a két ház...
Joanie: Honnan?
Emily: Nemtudom. De nagyon ismerős...
Joanie: Értem. Hát lehet. Mivel a szobád ablakából kinézve ide lehet látni...
Emily: Lehet.
ORVOSNÁL
Joanie: Na megérkeztünk. Gyere.
Emily: Oké.
UTÁNA
Joanie: Na. Remek. Mehetünk
Emily: Menjünk...
OTTHON
Joanie: Az orvos azt mondta maradj velem amíg jobban nem leszel. Aztán megpróbáljuk megkeresni az igazi családod. És járkálj sokat a városban hátha felidéződnek az emlékeid...
Emily: Rendben. Na most akkor elmegyek valahova.
Joanie: Oks.
VÁROSLIGETBEN
Sandra: Úristen. Szia Emily! Csakhogy megvagy! Nagyon agódtunk érted! Gyere!
Emily: Öm...Szia. Kivagy? És hova menjek?
Sandra: Emily. Mi a baj??
Emily: Nemtudom. De kivagy?
Sandra: Ugye most csak poénkodsz! Sandra vagyok! A legjobb barátod
Emily: Ki,és mim?
Sandra: Akkor nem poénkodsz? Emily jólvagy? Gyere haza! Daisy már nagyon aggódik érted!
Emily: Jólvagyok. Ki az a Daisy??
Sandra: Ő az anyád! Ő gondoz gyerekkorod óta!
Emily: Nem...Az nem lehet. Joanie gondoz!
Sandra: Dehogy! Nekem van igazam! Gyere már! Majd meglátod!
Emily: Nem. Joanie-val maradok.
Sandra: De...
|