Emily: Sziasztok. Emily Smith vagyok. 16 éves vagyok és szerintem rájöttél,hogy lány Már 3éve lakok itt, Sunset Valley-ben. Gondolom, mivel látjátok,hogy szemüveges vagyok strébernek tartotok. De nem vagyok könyvmoly,sőt utálom a sulit. Most pedig a családom

Emily: Ő az anyukám Daisy. Apukám sajnos nincs, mert a szüleim elváltak.

Emily: Ő pedig Sandra. Nem családtag. A szülei meghaltak és mivel az anyukája volt anya legjobb barátja ezért befogattuk. Egyébként ő a legjobb barátnőm is egyben.

A családom már ismeritek. Most kezdődjék a sztori:

Daisy: LÁNYOK! KÉSZ A GOFRI

Sandra: MINJÁRT! EMILY MÉG NINCS MAGÁNÁL!

Daisy: JÓ!

Sandra: Hm… Daisy ez nagyon finom

Daisy: Köszi. De hányszor mondjam még, hogy hívhatsz „anyának”

Sandra: Rendben anya

Daisy: Na siessetek az evéssel,mert nemsoká itt a suli busz. És Emily te még pizsiben vagy

Emily: Jó anyu. Csak nem volt időm átöltözni

Daisy: Te kis hétalvó… a házitok készen van?

Sandra: Nekem igen.

Emily: Öm… Nekem is

ISKOLA UTÁN

Emily: Köszi, hogy beköptél

Sandra: Te hazudtál anyának, hogy kész a házid

Emily: Bajod? És leszállhatsz róla, mert ő nem az anyád! Ennyit, hogy a legjobb barátnőd vagyok.

Sandra: Igen bajom, mert nem tudok olyan baráttal élni, aki képes hazudni a tanárnak és a saját anyukájának

Emily: Én döntöm el, mit teszek!

Sandra: Azért köptelek be, mert én őszinte vagyok

Emily: Meg egoista is. Túlélted volna, ha nem árulsz be! És most miattad kaptam 1-est! Szóval ügyes vagy!

OTTHON

Sandra: Nocsak, csak nem éppen házit írsz?

Emily: Igen, képzeld el!

Sandra: Pff... Kötözködj csak. Még nem döntöttem el, anyud megtudja-e azt , hogy egyes kaptál...

Emily: Ha még neki is beköpsz, nem fogsz tovább itt lakni!

Sandra: Anyud dönti el nem te!

Emily: De ha mondok neki olyat, ami miatt tuti kirak...

Sandra: Egyezzünk meg! Én nem mondalak meg Daisynek, de te sem rakatsz ki...

Emily: Megegyeztünk

Daisy: Na, hogy haladtok?

Emily: Remekül -.-

Sandra: Énis. Anya! Képzeld Emily...

Emily: Öm… Sandra *az asztal alatt megrúgja Sandrát*

Sandra: Áúú

Daisy: Valami gond van?

Emily: Nem semmi.

Daisy: Jó akkor, ha megírtátok, akkor menjetek, zuhanyozzatok le, aztán még ágyból TVzhettek

Emily: Jó

Sandra: *halkan* Tehát ha…igen ez lesz az...de ez így nem...nem jön ki.. óó he

Emily: Muszáj magadban beszélned? Nagyon idegesít!

Sandra: Igen, muszáj! Idegesít? Remek. Pont azért csinálom

Emily: Kussolj már!

Daisy: LÁNYOK MIVAN?

Emily: SEMMI! ÉPP SANDRA SEGÍT A HÁZIMBAN!

Daisy: JA JÓ!

- Ahogy Daisy mondta, a lányok elmentek zuhanyozni. De már ezt sem tudták békében csinálni-

Sandra: Én tusolok elsőnek!

Emily: Nem! Én előbb itt voltam!

Sandra: Nem igaz! És én már kiszóltam!

Emily: *gúnyos hangon* Én már kiszóltam. Hány éves vagy? 6?

Sandra: Fogd be! Én zuhanyzok előbb és kész!

Emily: Akkor tusoljá’ előbb, és legyél boldog *ideges*

Sandra: Tusolok is!

ESTE

Daisy: *magában* na ez nincs rendjén! Ilyenkor még mindig beszélgetnek. Na holnap rákérdezem!

MÁSNAP

Daisy: Sandra!

Sandra: Igen?

Daisy: Nos... tegnap bejöttem olyan 9 óra felé, és aludtatok

Sandra: Igen... és ez miért is gond?

Daisy: Hát, ilyenkor még mindig beszélgettek. Meg mostanában alig szóltok egymáshoz. Megmondanád miért?

Sandra: Uh... Emily most hall minket?

Daisy: Nem. Kint van.

Sandra: Akkor elmondom. Úgy volt, hogy tegnap előtt Emily nem írt házit. És én meg szóltam a tanárnak és 1-est kapott. Emiatt haragszik rám, pedig én csak azért mondtam meg, hogy neki legyen jó... hogy kiderüljön az igazság. Azt mondta, ha elmondom neked, akkor mond neked olyat, ami miatt tuti kiraksz a házból, és akkor az utcán leszek *pityereg*

Daisy: Ne sírj. Majdcsak megbékéltek én csak tudom

ISKOLA UTÁN

Sandra: Daisy!

Daisy: Tessék?

Sandra: Szerinted, Emily megbocsát?

Daisy: Nem tudom. Nagyon sértődékeny…

Sandra: Áh… úgy bánom, hogy elmondtam…

Daisy: Végülis megpróbálhatod a bocsánatkérést

Sandra: Ha te mondod.

Sandra: Légy szíves halkabban.

Emily: Nem leszek szíves! Ez a kedvenc játékom! Ezt át kell élni! ÁÁ már megint meghaltam! Az a hülye kommandós lelőtt!

Sandra: Szeretnék aludni

Emily: Tessék? Hm… semmit sem hallok.

Sandra: Emily! Ne csináld már ezt. Inkább gyere.

Emily: Mondom, hogy a kedvenc játékom!

Sandra: Nagyon fontos

Emily: Jólvan

Sandra: Nézd Szeretnék bocsánatot kérni. Tényleg nem volt szép beárulni...

Emily: Hát nem.

Sandra: Szóval megbocsátasz?

Emily: Nem tudom...